Magyar Lovaregylet

NyomtatáshozNyomtatáshoz

MAGYAR LOVAREGYLET

HUNGARIAN JOCKEY CLUB  

1101 Budapest, Albertirsai út 2-4. 

Levélcím: 1437 Budapest Pf.296 Hungary

Tel: 36-1/264-2202

Fax: 36-1/264-2202

Email: jockeyclub@invitel.hu 

 

Röviden a lóversenyről.

 

Magyarországon, a budapesti Kincsem Parkban a Magyar Lovaregylet szakmai felügyeletével és a Nemzeti Lóverseny Kft. irányításával közel száz napon rendeznek versenyeket. Hazánkban az angol mintát követve 1827. óta küzdenek a lovak a zöld gyepen a nagy tenyészversenyekben (Magyar Derby, Milleniumi Díj, St. Leger) és egyéb futamokban. Az elmúlt 180 év alatt a fôváros pályáin olyan világhírű lovak versenyeztek, mint például az ötvennégy külföldi és hazai futamban verhetetlen Kincsem és a múlt század nemzetközi klasszisa, Imperiál (galopp), valamint Baka és Kabala (ügetô).

Versenyeinket igen szép természeti környezetben rendezzük, amely kitűnô keretet biztosít a kellemes kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz és Fortuna kegyei elnyerésének kipróbálásához. Próbálja ki Ön is a fogadás különleges élményét pályáinkon és fôvárosi fogadóirodáinkban! Keresse fel versenytereinket, garantáljuk a hangulatos és izgalmas kikapcsolódást!  

 

 

Múlt, jelen, jövô

A reformkori megújhodó Magyarország fontos programjai között szerepelt a lóversenyzés meghonosítása. A gondolat gróf Széchenyi István fejében fogalmazódott meg, amelyet tett követett: angliai tapasztalatai hatására kialakította a lósport szakmai szervezetét és 1827. június 6-án a Gubacsi dülőben (az Üllôi út és a Soroksári út által határolt gyepen) megrendezték az elsô versenynapot. Voltak nagy korszakok (például, amikor 1873-ban magyar tenyésztésű ló, Kisbér nyerte az Epsom Derbyt) és voltak hullámvölgyek is (különösen a háborús idôszakokban), de a versenyzés folyamatossága, hála az áldozatkész és sportszeretô futtatóknak, valamint a lelkes és kitartó turfbarátoknak, máig sem szakadt meg.

Reméljük, hogy ez a 180 év óta tartó folyamat, ez a tiszteletet érdemlô tradíció nem szakad meg! Bízunk benne, hogy a jelenlegi súlyos, kritikus "pozícióból" "nyerôként kerül ki a magyar lóversenyzés és megindul az újabb felvirágzás útján, ami által visszaszerzi a nemzeti kultúrában egykor elfoglalt méltó helyét.

Széchenyi István szavaival: Fogjunk tehát magunk a magunk dolgaihoz, segítsünk magunk magunkon!.... Csak a rossz Kertész vár mindenkor essőre, öntözzük magunk gyenge plántáinkat."  

 

 

Mi a lósport?

A lóval való sportolásnak a történelem folyamán több változata alakult ki. Ennek két nagy csoportja van: a lovassport (díjugratás, díjlovaglás, military, fogathajtás stb.) és a lósport (galopp, ügetô). A lósport lényege, hogy a versenyeredmények alapján szolgáltasson információkat a tenyésztés számára. Ezért nevezzük a versenyeket más szóval kipróbálásnak. A lovassporttól a lósport abban különbözik, hogy az utóbbiak keretében rendezett versenyekre fogadások is köthetôk, ezáltal még izgalmasabbak, vonzóbbak ezek a rendezvények.   A galoppversenyeken kizárólag erre a célra tenyésztett telivérek, a képességük közötti különbségek kiegyenlítése céljából más-más súllyal, jockey-val a nyergükben, 800 és 3200 méter közöti távokon küzdenek az elsőségért. A lovak kétéves korukban kezdenek versenyezni, majd háromévesen a legjobbak mérik össze tudásukat a kiemelt tenyészversenyekben, amelyeknek koronája a Magyar Derby.

Az ügetés a lónak az egyik jármódja, melyben hasonlóan az ember mozgásához az átlós végtagpárok együtt mozognak. Versenyügetésre csak az ügető fajták képesek, ez a közel 3 évszázados, tudatos tenyésztői munka eredménye. Az ügetőversenyeken a lovak versenyügetésben húzzák a könnyű, kétkerekű kocsit (hivatalosan sulky a neve), melyben ül a hajtó, akinek a súlya - ellentétben a jockey-éval a galoppon - nem meghatározott.  

 

Mi is a lóverseny? - az író, a polgár, a fogadó Heltai Jenô véleménye szerint

"A Derby napján egyik fiatal, kedves újságíró kollegám megkérdezte tôlem: - Hány éves korban hagyja abba az ember a lóversenyt? Ha lelkiismeretes, alapos, komoly ember volnék, azt feleltem volna a kérdésére:

·          Fiatal barátom, maga nem olvasta Tolsztojt és Zolát, Karenin Anna, meg a Nana lóversenyjelenetét. Maga nem tudja, hogy Ambrus Zoltán is írt lóversenytörténeteket, ahogy Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Lovik Károly és sok más magyar író is, nem szólva arról az ezer meg ezer mulatságos és izgalmas angol és francia színdarabról, filmrôl, regényrôl, elbeszélésrôl, - oh Wallace! - amelynek hôsei zsokék, lovak szerencsés és szerencsétlen játékosok, elszánt csalók és náluknál is elszántabb detektívek. Hányan dolgozták fel a turfról szóló memoárok anekdotakincsét, a turf legendáit, hagyományait! Aki egy írótól azt kérdezi, hogy hány éves korában hagyja abban az ember a lóversenyt, az nem tudja, mirôl van szó! Nem tudja, hogy a lóverseny nemcsak sport, lótenyésztés, lovasnevelés, bookmaker és totalizatôrforgalom ügye, nemcsak kilókkal és pontokkal való zsonglôrködés, handicap, tip, halmozás, befutó, társadalmi esemény, divatrevü, játék és izgalom, hanem mindez együtt és azonfelül, vagy mindent megelôzôen, harc, ügyeskedés, szín, mozgás, valóság és fantasztikum, véletlen és bizonytalanság, diadal, bukás, öröm és keserűség, ezer méter élet, ezerháromszáz vagy kétezernégyszáz méter élet, két futam közt való élet, vagy egy egész délutánnak az élete, nézô, gondolkozó és író ember számára. Nem a szakíró, hanem a költô számára. -         

Ezt kellett volna felelnem, ha lelkiismeretes, alapos, komoly ember volnék. De mivel nem vagyok az, csak azt felelhettem: S o h a !"  

 

 

Miért?

Ma a világ azon országaiban, ahol hagyománya van a lóversenyzésnek, ott egyre növekvô gazdasági, társadalmi és sportbéli tényező (például Anglia, Franciaország, Németország). És ott is, ahol nincs tradíciója, a legutóbbi idôben egyre több ország ismerte fel a fenti igazságot (például Svédország, Japán, Hong Kong, Ausztrália). A példaként megemlített államok megegyeznek abban, hogy a legfejlettebb technikák alkalmazásával rendezik a versenyeket, hogy a lehetô legteljesebb mértékig kiszolgálják a közönséget.

 

Miért?

Mert a harmadik évezred kezdetén a városi ember egyre inkább igényli a természet közelségét, amit részben a versenypályák zöld gyepe, a jó levegô és a telivérek, ügetők nemes küzdelme biztosít, biztosíthat számára. Hazánkban, ahol a lóversenyzésnek régi hagyományai vannak, sem gondolkozhatunk másképpen. Nem mondhatunk le a benne rejlő lehetőségek kihasználásáról! Dicső múltunkra építve kell megújulnunk! Pályánk, szakembereink tudása és a lószerető közönség érdeklődése adva van, de törekednünk kell arra, hogy e jeles sport a mai idők elvárásainak megfeleljen!

A nyerő lovak tulajdonosai azok közül kerülnek ki, akik az életben is sikeresek, aktívak, keresik a kihívásokat. A versenypálya ehhez kínál kitűnő lehetôséget. Legyen Ön is lótulajdonos, s a versenytéri sikereivel növelje társadalmi elsimertségét!