Néhány sorban bemutatom a tenyésztés legfontosabb szempontjait, az alapszámok ismerete megkönnyítheti a tenyésztő döntéseit.
Az ügető fajta hazánkban amerikai ügetőnek tekinthető, mivel a létező négy ügető fajta közül ez a legelterjedtebb és legeredményesebb és így Európában is a legnagyobb hatású.
A fajta elsődleges és legfontosabb hasznosítása a lóversenypályán történik, ez döntően meghatározza a felnevelés és előkészítés feladatait. Tekintettel arra, hogy a kétéves lovak már versenyben futhatnak az elmúlt évszázadokban úgy alakították, hogy nagy fejlődési eréllyel rendelkezik és ennek megfelelően korán érő. Ez azt követeli, hogy minden egyed folyamatosan maximális ellátásban részesüljön, a körülményeket úgy kell megteremteni, hogy az állomány biológiai igényei teljes mértékben ki legyenek elégítve, komoly teljesítményre csak akkor képesek, ha fejlődésük töretlen és intenzív volt. Az igényeket úgy lehet a legmegfelelőbben kielégíteni, ha a természeteshez nagyon közeli viszonyok között tartják a tenyészállományt. Ez jó legelőt (anyakancánként 1,5-2 ha) és jó minőségű takarmány biztosítását jelenti, a legelő általában biztosítja a kellő mozgást is, a téli időszakban is kell megfelelő méretű lehetőleg sármentes kifutót biztosítani. A nyári takarmányozásnak a legelőre és jó minőségű fűszénára kell alapozódnia, az anyakancák esetében az abrak ebben az időszakban minimálisra csökkenthető, míg télen a kancák abrakadagja a kondiciótól függően 5-6 kg körül van. Az elhelyezéssel szemben alapkövetelmény az, hogy száraz, huzatmentes lehetőleg jó mély almú és tiszta levegőjű helyet kell biztosítani.
A kanca teje a csikó táplálóanyag-igényét 1-1½ hónapos koráig képes biztosítani. A szopós csikónak lehetőséget kell biztosítani, hogy folyamatosan férhessen hozzá az abrakhoz (zab, kiegészítők, táp, tejpor, stb.) és abból korlátlanul (ad libitum) ehessen, ahogy növekszik úgy képes egyre nagyobb mennyiséget megenni. A választás után is megfelelő mennyiségű abrakot kell etetni szintén ad libitum, ez a mennyiség általában 6 kg vagy azt meghaladó. Kiemelten kell a takarmányozásra figyelni az őszi és a tavaszi szőrváltás időszakában.
A nemzetközi és hazai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy csak a nagyon jól felnevelt és tartott lovak képesek csúcsteljesítményre, a fejlődésnek töretlennek és intenzívnek kell lennie. A fajtában genetikailag adott, hogy éves korban ősszel közel olyan marmagasságú legyen, mint egy kifejlett egyed, ekkor azonban a testsúly még kb. csak 85 %-a a kifejlettkorinak. A fajta általában teljes fejlettségét a kétéves kor végén éri el, fejlődésüket a tréning komolyan elősegíti.
A tenyésztés széleskörben értelmezett költségei kettő részből tevődnek össze. Az első részt a tenyésztés alapköltségei képezik, mint a fedeztetési díj és az ehhez kapcsolódó egyéb szaporodásbilógiai és különféle regisztrációs díjak (származás ellenőrzés, lóútlevél, stb). A második részbe tartoznak a tartási költségek, melyek az anyakanca tartási költségéből és a csikó yearling korig (a születési évet követő őszig) történő felnevelésének összegéből tevődnek össze, ezekbe a költségekbe a takarmányozáson túl beleértendők a különböző takarmánykiegészítők, vitaminok, speciális eszközök beszerzésének ára is és minden olyan költség, mely a tenyésztéssel kapcsolatos. Járulékos költségként jelentkeznek a különböző szállítási, kovács és állategészségügyi kiadások melyek a tervezett és kötelező kezelések díjai (vérvizsgálat, féregtelenítés, vakcinázások, stb.), illetve az előre nem látható különböző eseti beavatkozások ára (szülészeti, sebészeti, stb.).
Közismert a tény: ahhoz, hogy a tenyésztés folyamatosan elő tudja állítani a versenyzéshez szükséges utánpótlás mennyiséget és minőséget, évekkel korábbi döntésekre és tőkelekötésre van szükség. A párosítástól számítva négy év telik el addig, amíg az eredeti elgondolásból bemutatott versenyló lehet.
A más agrárágazatok és állattenyésztési ágazatok termékeit nagy mennyiségben azonos minőséggel és alacsony költséggel állítják elő, ez azt jelenti, hogy a populáció a lényeges, az egyedeknek szinte elhanyagolható a jelentőségük. Általában a jó átlag az elérendő cél és nem a kiemelkedő egyedek, mivel az átlag a leggazdaságosabb, a befektetések megtérülése általában tisztes haszon mellett, de szerény keretek között mozog. A lótenyésztésben ezzel szemben az egyedek a meghatározók, az állomány igényeit folyamatosan a legmagasabb szinten kell kielégíteni, mivel csak így remélhető a kiemelkedő képességű egyedek előállítása, melyeket adott esetben a költségek sokszorosáért lehetséges értékesíteni, a haszon ilyen esetekben óriási lehet, de szinte törvényszerű, hogy ezt visszaforgatják az ágazatba.
Kótun Károly