Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy dr. Mazalin István június 30-án elhunyt. Személyében a Magyar Lovaregylet egy alapító tagját veszítette el, aki aktívan résztvett az egyesület munkájában.
A magyar lóversenyzésben a II. világháború után sok minden megváltozott. Létesítményeink romokban, a telivér állomány szinte teljes egészében eltűnt és egy teljesen más új ideológia mentén szerveződött a társadalom. Az újraindult lóversenyzésben az államosítás következtében sok minden megváltozott. Talán ebben az új helyzetben a lovak, a jockeyk, de legfőképpen a trénerek munkája maradt változatlan formában, azaz a régi módszerekkel és elméletekkel végezték a szakmai munkát.
Az elmúlt hónapokban felvetődött a versenylovasok baleseti eseményeinek csoportos, egyszerű, hatékony és kedvező bebiztosítása. A működési engedélyek kérelmének rohamosan közelgő határideje miatt, a LOVAREGYLET támogató szándékú anyagi hozzájárulásával minden magyar licensszel rendelkező versenylovas számára a Generali Biztosítónál,
Pajzs Kollektív Sportolói Biztosítási” szerződést kötött 2015. április 1-től – 2016. március 31-ig.
2015. február13-án elhunyt Aperianov Zakariás a lósport legendás mestere
A XIX. századi lóversenyzésünk értékteremtő sikerei a magyar arisztokrácia áldozatvállalása nélkül nem valósulhatott volna meg. Többen voltak, akik sokat tettek az ügyért, de most csak egyről, a reneszánsz életfilozófiát követő, a folytonosan megújuló, az alkotásaiban elmélyedő gróf Esterházy Miklósról, a tatai grófról lesz szó (a címben szereplő jelzőt a XIX. században használták a valamikori korszak ez idejű követőire).
A lovaregyleti publikációk a november 24-én megjelent két új cikk mellett tovább bővültek december 1-én, az új cikk linkje az oldal alján található. Az előző cikkek: Anti doping szeminárium Párizsban, Budapesten tárgyalt az EMHF elnöki tanácsa, mindkettő kapcsolódik egy korábbi elemzéshez, mely A globalizáció és a lóverseny-ipar címet viseli.
